Büntet, és.

Kevéssé ismert lelet a "csak magáért való KFT vezérbika" betűhalmazból mutálódott betűhalmazzal jelzett nevű gyülemény hőskorából. A lovak véres habot sikítva pengetik a gyere idét a fészkek dinószarusában biztos. Nos, ennek a mondatnak legalább annyi értelme van, mint ennek az előadásnak. A különbség viszont szembetűnő: az egyikben nincs hajháló Robi fején, a másikban viszont igen. Vajon melyik a nagyobb büntetés? Érdekes adalék még az is, hogy a lovak mindenhol kerekek és gömbölydedek, ezek a színpadi mozdulatok viszont kivételét ritkítva szögletesek és kockalydadok.

Kiderült, hogy amit egyszeri és megismételhetetlen büntetéstörténelmi eseménynek véltem, az valójában egy sokfolytatásos történet, ami nem elég, hogy kisfilmek formájában kibontakozik "Pánik a Városban/A város neve Pánik"* címszó alatt, hanem ha minden igaz, akkor egész estés agyérgörcs lesz belőle hamarosan. Nem tudom, hozzánk eljut-e valaha, de az biztos, hogy Kanban berúgta az ajtót. Ha lesz mozi, amelyik műsorára tűzi, én biztos áldani fogom a nevét és venni a jegyét.

Sajnos a gazdájuk szinte egyiknél videónál sem engedélyezte a beágyazást, ezért itt csak az első film fog lefutni. Duplán kattintva megjelenik a youtube a teljes lejátszási listával, ami összesen 17 filmet tartalmaz. Jó szenvedést...

Kezdem azt hinni, hogy a francia animációban az agyfájdító büntetés mindennél fájdalmasabb és korlátlan élettartamú (értsd: kiapadhatatlan) forrására leltem. Úgy látszik, hogy az autógyártás és az abszurdgyártás kölcsönösen kizárja egymást: aki az egyikhez nem ért, az a másikhoz akár még érthet is. De nem, ez tévedés lesz, hiszen ott vannak a japánok*, akik mind a kettőben remekelnek. de az is lehet, hogy ehhez a neurontánchoz egy minden héten új modellel hetyegő közt. eln., vagy néhány felatomrobbantott csendes-óceáni atoll kell. De a legvalószínűbb az, hogy a pontos választ erre a kínzó kérdésre sosem kapjuk meg. Marad az, amit konzumtársadalmunkban már úgy is megszokhattunk: élvezni a végeredményt. Klikk alant.

* Nem fogok berakni elmebeteg japán videókat, mert az már lerágott csont. Pont.

Kétség nem férhet hozzá, hogy ha egy alacsony, barna hajú, göthös bukott mázoló labanc a magas, szőke, erőtől duzzadó emberek felsőbbrendűségéről beszél, az a világ egyik legviccesebb dolga, főleg akkor, ha emellé társult meg a világtörténelem legnagyobb médiahekkje, aminek keretein belül felgyújtják a fél világot. Ez az elem a mai poén receptjének fő összetevője, a másik egy precizíós fröccsöntésű (tehát nem kannásboros) dán építgetős játék segítségével alkalmazott, nagyon népszerű animációs technika. Most abba ne menjünk bele, mi történhet annak a szürkeállományában, aki a karácsonyi legót nácifikázó alkotásokra használja fel, ahelyett hogy házakat építene (amiben pl. lovak főzhetnek altatós lecsót), vagy kamionokat, amik aztán jól tudnak ütközni. Ráadásul történelmi pillanatnak lehetünk kortanúi, ugyanis ez a blog történetének első triplaposztja, amiből a másodikhoz nem ért némi angoltudás, ahogy azt már megszokhattuk, a harmadik pedig csak annyiban kapcsolódik az előző kettőhöz, amennyiben a "negyedik birodalom rockhimnusza" egy értelmezhető fogalom. De reméljük, sosem lesz az.

Valami történik. Helyzet van. Hjúszton vihevá práblem. Azt hittem, hogy az Űrnyuszik csak egy jó vicc volt, de nem! Egy újabb tény látott napvilágot, és ez egy olyan összeesküvés-elméletre ad alapot, ami nem is összeesküvés elmélet, hanem a megdöbbentő valóság: a nyulak világuralomra törnek. Eddig látszólag semmi mást nem csináltak, csak zsigerből cukik voltak, fürgén zabálták a kínhalált halt növényeket és meredten bámultak minket, így:

Na, ez csak azért volt, hogy elaltassák a gyanakvásunkat, a közvetlen közelünkbe férkőzhessenek, és onnan figyelhessenek meg. Most azonban úgy látszik, hogy elég információt gyűjtöttek ahhoz, hogy nyílt agresszióval megnyissák az inváziót. Amerikában már elkezdődött, és hamarosan betör hozzánk is. Kb. erre számíthatunk ni:

Az animációs megoldások a móka és kacagás korlátlan lehetőségeit hordozzák magukban. Ugye? Ha pedig kombináljuk a világ egyik legnépszerűbb játékát és egyik legjobb filmjét, az garantálja a felszabadult örömöt és a sokszori visszanézést. Felirat nincs, nem is lesz. Aki angolnemtudását még azzal is súlyosbítja, hogy ezt a bizonyos filmet nem tudja szóról szóra kívülről, az szégyellje magát, és menjen innen erről a blogról haza. Vagy ide.

Annak idején, amikor meg az űrutazás kizárólag a vodka és a whiskey harcáról szólt, és szó sem volt olyanokról, hogy India meg Kína, akkor úgy tűnt, hogy abból a versengésből a NASA szállt ki nyertesen. De mostanra már nem csak az előbb említett precigányok és rizszabálók léptek be a küzdőtérre, hanem számos új, néha egészen meglepő jelenség is feltűnik az égen (és azon is túl), mint például a BiS, vagyis az Űrnyuszik. De ez nem is csoda, hiszen napjainkra már oda jutott el a technika, hogy a kartondobozok képesek az űrutazásra és egy félrecsapott sapka a repülésirányításra. Ezúton is áldassék a lolbunnies, amiért felhívta erre a gyöngyszemre a figyelmemet.

Egy kicsit visszakanyarodunk a Bizottsághoz, mert megérdemli a figyelmet. Előbbiekben is szó esett arról, hogy Kokó művésznő frizurája hogyan fejezi ki a késői szocializmus életérzését, ebben a klipben (?) viszont minden erről szól. Azaz, hogyan ébred fel a szocialista bérrabszolga minden reggel egy lábszagú békásmegyeri lakótelepen (vagy koedukált munkásszállón?), hogy építse azt a szocializmust, amiről már senki sem hiszi el, hogy bárki is építené, hogyan rakja az elektronágyú elé az arcát, hogy az belelőjje az agyába az intellektuális hulladékot, hogyan cigizik és hogyan ül le a WC-re. Tökéletes nihilizmus és posztapokaliptikus káosz, és pont ez benne a szép: annyira rossz volt, hogy rosszabb már nem is lehetett volna, és ugye mindig ez az állapot szüli meg a változást. És nem, nem ez a zene az elviselhetetlen, hanem az a közeg, ami megszülte.

Lehet, hogy az a baj, hogy nem rendelkezem televíziókészülékkel, és ezért tudok rácsodálkozni erre a kereskedelmi tévékben sugárzott műsorra (ha jól gondolom, akkor ez olyasmi, ami a reklámszünetek előtt és után van). Lehet, hogy másnak hozzátartozik a mindennapi életéhez, hogy ilyenekkel környezetszennyezik otthona egy vagy több helyiségét. Nálam mindenesetre kiverte a biztosítékot az üzenet, miszerint ha belezavarodsz a vásárlásba (mert akkora a bőség, hogy választani se lehet), akkor toljál be egy kis veszélyes ipari hulladékot az arcodba, és akkor majd Buddha rádmosolyog. Hát nem tudom, de ha ezen múlik, akkor Buddhának azt kívánom, hogy hegesszen szemüveg nélkül három napig egyfolytában.

Vonatkoztassunk most el annak a ténynek a politikai ízétől, hogy Waszlavik Gazember Petőfi Velorex stb. László utolsó, széles körben elterjedt blogposztja a Kossuth-téri ingyencirkuszra történt rácsatlakozás volt, és ássunk kicsit mélyebbre. Rá fogunk jönni, hogy irtózatosan szerencsések vagyunk, hogy egy ilyen névhalmozó jelenségnek lehetünk kortársai. Például csak azt az egyet vegyük figyelembe, hogy ez a valaki az (itt is) sokat átkozott nyolcvanas évek derekán robbant be* a köztudatba, és puszta létével táplálta a reményt a feltörekvő fiatalságban, hogy a megrohadó cocializmuson kívül is létezik valami, amiért érdemes felnőni**. Például akármilyen szar is a rendszer, kellően fárasztó poénokkal le lehet bombázni belülről is: hogy továbbfejlődjön, és átalakuljon ugyanazzá.

*Azért annyira nem robbant, na. Akkoriban még nem volt még divat a gerillamarketing, a kamu coming out meg a médiahekk.

**Kikerülni a párttag/fogyasztó állapotot.